Mint hal a vízben - új biológia

Mi is az az új biológia?


Az iskolában évekig tanultunk biológiát - most akkor azt el kell felejteni, és az egészet újrakezdeni?

Nem erről van szó.


Nagyon röviden összefoglalva:

Dr. Robert O. Young, A pH csoda című könyv szerzője, elméletének az „új biológia” elnevezést adta. Ha leegyszerűsítve akarunk fogalmazni, az új biológia elmélete szerint az összes megbetegedés egyedüli okozója a szervezet túlzott mértékű savasodása. Dr. Young úgy találta, hogy amikor a szervezetünk egészséges, lúgos egyensúlyi állapotban van, a kórokozók képtelenek benne megtelepedni.

Kissé bővebben kifejtve:

Dr. Robert O. Young amerikai mikrobiológus hosszú éveken keresztül vizsgálta az emberi vért és sejteket, és úgy találta, hogy az összes kóros elváltozás a túlságosan savas kémhatásnak köszönhető. Ennek a felfedezésnek az előzménye a francia Antoine Béchamp munkássága, aki Louis Pasteur kortársa volt. Politikai, gazdasági okok miatt ez utóbbi munkássága terjedt el az orvoslásban.

A Pasteur művein alapuló biológia arra az elképzelésre épül, hogy a betegségek többnyire olyan kórokozóktól erednek, amelyek kívülről támadják meg a szervezetet. Az ő gondolatmenete szerint meghatározott baktériumölő anyagokat és vírusölő gyógysereket kell bejuttatni a szervezetbe a betegségek leküzdéséhez.

Ez a kórokozó-elmélet - noha ismert volt jóval Pasteur előtt -, az ő megfigyelései által terjedt el, és használatos mind a mai napig. Pasteur azt vette észre, hogy amikor felnyitnak egy holttestet, akkor a mikroszkóp alatt számtalan kórokozót, mikroorganizmust lehet látni, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy ez a betegségek oka. Tehát a betegség ezeket a nemkívánatos behatolókat jelenti. A XIX. században ez kapóra jött a szárnyait bontogató gyógyszeriparnak, és az egész mai orvostudomány is erre a téves elméletre épít.

Louis Pasteur egy súlyos tudományos hibát követett el ezzel a feltevésével. Csupán az, hogy két dolog egyszerre történik, nem jelenti azt, hogy az egyik okozta a másikat.

Egyébként halálos ágyán ő maga fejezte ki mélységes sajnálatát saját felfedezésével kapcsolatban: "Nem a mikróba a lényeg, hanem a terep"

Másszóval: a betegségekhez kapcsolódó mikroorganizmusok csak annyira okozzák a betegséget, mint ahogy a dögkeselyű okozza a nyúl halálát, vagy a patkány termeli a szemetet...

Akkor nézzük, mi is okozza testünk idő előtti elöregedését, betegségeit, korai halálát, és a rengeteg, ezekkel együttjáró tüneteket!

Sokat hallunk manapság savtalanításról, lúgosításról, savas-bázikus ételekről, pH-ról - használjunk fel ebből a témából csupán annyi adatot, ami a test működésének alapszintű megértéséhez szükséges!

Mindez a test kémiai egyensúlyával függ össze. Testünk egy igen bonyolultan, precízen megtervezett szerkezet, rengeteg fizikai és kémiai kölcsönhatással. Például egy bizonyos hőmérsékleten kell tartanunk, különben nem működik rendesen. Mindannyian találkoztunk már azzal, hogy egyik órában lázasak vagyunk, a másikban nem - pedig az eltérés mindössze néhány tized-Celsius fok.

Ugyanez igaz testünk kémiájára is. Egy folyadék kémhatását pH-érték-kel mérjük; ez a jelenlevő hidrogénatomok koncentrációját mutatja (pH=power of Hidrogen). Ezt 1-től 14-ig terjedő skálán mérjük, ahol 7 jelzi a semleges pontot. Ha ettől több a pH-ja egy oldatnak, lúgosnak vagy bázikusnak nevezzük, ha ennél kevesebb, savasnak.

Az emberi test kémiai egyensúlyát ideálisan 7,365-ös pH-értéken kell tartanunk, azaz enyhén lúgosnak.



A fentiek fontosságát nagyon könnyű megértenünk ezzel a szemléletes példával:

Közismert tény, hogy testünk 70%-a víz. Most képzeljük el, hogy a sejtjeink halak, amelyek a testünkben található folyadékban úsznak. Legtöbben “belsö környezetszennyezést” folytatunk az akváriumban (a testünkben): gyorséttermi ételekkel, dohányzással, savképző ételek túlzott mértékű fogyasztásával, illetve számtalan egyéb “kihágással”, amelyek mind felborítják a testünkben lévő enyhén lúgos folyadékok kényes egyensúlyát.

Néhányan olyan akváriummal (testtel) rendelkezünk, amely már-már alig alkalmas arra, hogy az élet megmaradhasson benne. Ennek ellenére valahogyan mégiscsak eltengődünk – de napról napra egyre komolyabbá válnak az egyensúly felborulásának következményei. Valójában az anyagcsere-folyamatok teljes egészében a belső környezetünk enyhén lúgos egyensúlyán állnak vagy buknak. Ha krónikusan és túlzottan savas a belső pH, akkor ez “megeszi” a testszöveteinket, mint ahogyan a sav a márványt marja ki – lassan tönkretéve közel 97 ezer kilométernyi érrendszerünket. Ha nem figyelünk oda, ez az összes sejtszintű folyamatot akadályozza: a szívveréstől kezdve az agyi ingerületek továbbításáig. Röviden, a túlzott elsavasodás magát az életet bénítja meg, betegségeket, megbetegedéseket és rossz egészségi állapotokat idézve elő.

Így kézenfekvő a megoldás, ha az akváriumban lévő hal betegnek látszik: cseréljük ki a vizet! Ha betegek a sejtjeink, biztosítsunk nekik olyan környezetet, amelyben képesek jól működni!

És akkor élhetünk, mint hal a vízben...

Források:
Dr. Robert O. Young: A pH csoda
Wellness Directory of Minnesota: The Lost History of Medicine
Antoine Béchamp
Fotók:
sas pictures
Sathish J

Ha Te is szívesebben vagy egészséges mint beteg, itt keress meg:
innerlight(kukac)andreagerak(pont)com
+36 70 4023173
+46 730245566
Skype: andrea.gerak